A digitalizáció olyan megatrend, aminek hatása alól senki nem tudja kivonni magát, bár meglehetősen ambivalens hozzá a viszonyulásunk. Örömmel és félelemmel követjük azt a paradigmaváltást, amit ez okoz az életünkben. A digitális kultúra lehetővé tette számunkra, hogy párhuzamosan éljük offline és online világunkat, megmutassuk magunkat itt is és ott is, ismertté tegyük magukat, akár új, digitális identitást formáljunk. Belakjuk a valós tér mellett a virtuálisat is, élvezzük az új játékteret, megjelenítjük magunkat, a gondolatainkat, az életünket, sőt akár pénzt is keresünk vele. Az emberek egyre inkább hajlandóak fizetni kényelmük fokozásáért, azért, hogy örömmel konstatálhassák, időmegtakarítást értek el, kiváltották saját munkájukat egy online szolgáltatással, technikai eszközzel, és az így felhaszabaduló időt saját épülésükre fordíthatják. Felmerül persze a kérdés az időfelhasználási statisztikák láttán, hogy nem áltatjuk-e magunkat. Úgy tűnik, hogy a szolgáltatásokkal, az online megoldások preferálásával felszabadított időt önkéntesen a közösségi média felületein, a virtuális térben töltjük, leginkább szórakoztató tartalmak fogyasztásával, mint ezt jelen kutatás is alátámasztja. Nem tudni, hogy meddig tart az a folyamat, ami a napi 2-3 órai virtuális térben való tartózkodást, voyeur-séget jelenti. Kérdés az is, hogy ez az időmegtakarítást célzó kényelem mikor okozza a fizikai satnyulást, mikor lesz az átlagember számára is világos, hogy jobban járna, ha a kényelmét már nem fokozná, nem mással végeztetne el munkafolyamatokat, hanem maga élvezné az általa jól elvégzett munka gyümölcsét (időpazarlás trendje – trendinspiracio.hu).
A digitalizáció nem csupán az önmegjelenítést, a játékosságot, az időtöltés újfajta variációit adja, hanem számos téren új kényelmi lehetőséget teremtett, egyszerűsítve az ügyintézést, a tájékozódást, a vásárlást. Sokszor azért felmerül bennünk az is, hogy az online intézkedéssel nekünk kell egy sor munkafolyamatot elvégeznünk egy adott cég munkatársai helyett, mi töltünk ki adatokat, mi rendelünk, mi értékelünk, mi foglalkozunk az információk rendszerezésével. Így az időmegtakarítás akár virtuális is lehet, az elért kedvezményekért pedig keményen megdolgozunk. Az kétségtelen, hogy ezt tértől és időtől szabadon, tehetjük meg.
Ahhoz azonban, hogy élhessünk a digitalizáció adta előnyökkel, bíznunk kell az adott rendszer működésében, sőt magunkban is, hogy biztosan azt tesszük, amit akarunk. Nem mindenkinek sajátja a biztos mozgás ebben a térben. Nyilvánvaló, hogy az egyes generációkat nem egyformán érintik meg az új lehetőségek, nem feltétlenül tudnak és akarnak egyformán élni
előnyeivel. A generációs eltérések nem csupán a tudás szintjén mutatkoznak meg, hanem az értékek terén is, vagyis abban, hogy milyen módon viszonyulunk például a hitelhez, mennyiben tartjuk természetesnek mai lehetőségeink bővítését a jövőbeni törlesztés vállalásával, mennyire tartjuk fontosnak az azonnali „jutalmat” az elhalasztotthoz képest.
Az sem mindegy, hogy milyen fajsúlyúnak ítéljük azt a tevékenységet, amit online végzünk, gondolhatunk jelen esetben részben a megmozgatott pénz nagyságrendjére, részben a dolog számunkra megtestesülő jelentőségére. A hitelfelvétel minden szempontból fontos döntés, tudjuk, hallottuk, esetleg tapasztalhattuk, hogy hosszú távú hatása van, amivel kapcsolatosan kérdéseink vannak, amikre a válaszokat valaki szájából akarjuk hallani. Ezzel nem csak az idősebbek vannak így, de a fiatalok is …
Élvezzük tehát, hogy hatékonyabbak vagyunk a digitalizációval, ami alkalmas az időmegtakarítás elérésére, a kényelmünk fokozására, mégis, tudunk különbséget tenni a számunkra fontos esetekben abban, hogy ezt az utat kell-e választanunk.
Dr. Törőcsik Mária
