Az első állítást rengetegszer hallhatjuk, utóbbit már kevesebbszer. Mint legtöbbször, az igazság valahol a két állítás között található – legalábbis itt és most.
A Cofidis Hitel Monitor legfrissebb kutatásából is kiderül, hogy a munkaerőhiány már nem csak a HR-vezetőknek és cégtulajdonosoknak okoz fejfájást. Mintha a lakosság is kezdené saját tapasztalatain keresztül megérteni, hogy a munkaerőpiacon néhány területen egész egyszerűen kevesen vagyunk. Klasszikus esete ennek az egészségügyi ellátórendszerekben található szakemberhiány, de most már a balatoni szezon kezdetétől tudjuk a hírekből, hogy a lángost vagy hecket sütő idénymunkásokból sincs elég.
Mi lehet erre a válasz? A technofilek azonnal rávágják: a robotok.
Valóban, ha csak a trendeket nézzük, egyre-másra érkeznek a hírek olyan emberszerű robotokról, androidokról, akik eddig elképzelhetetlen munkaköröket hódítanak meg. Japánban hírolvasó robotok mosolyognak egészen elképesztő mimikával, Luxemburgban egy telekommunikációs vállalatnál robotrecepciós köszönti a vendégeket, de hogy ne meniünk messzire: Győrben, egy kínai étteremben robotpincér gördül a vendégek elé.
Akkor a probléma megoldottnak tekinthető? Nem. Ennek elsődleges oka, hogy a humanoid-robotika azért még gyerekcipőben jár. Sok-sok, az emberi munkatársak esetében magától értetődő kérdést kell megoldani. Például az androidoknak érteniük kell nemcsak az emberi nyelvet, de a mögöttes érzelmeket is. Az emberi kommunikáció csaknem fele metakommunikatív jellegű, és amíg egy ember jó esetben megérti, hogy emberi beszélgetőpartnere milyen érzelmeken megy keresztül, addig a robotokat meg kell erre tanítani. Kihívást jelent a vizuális feldolgozás is, egy üvegpohárba bort tölteni kis lépés az embernek, de nagy a robotnak. A finom mozdulatsorokat, amit a kezünk, ez a bonyolult és jól koordinált szerkezet végez, a robotnál elérni nem egyszerű. Az éttermi példánál maradva: képzeljünk el egy olyan vendéglátó-helyet, amely tele van családokkal, szaladgáló gyerekekkel! A robotpincérünknek nagyon ügyesen kell mozognia, felismerni az akadályokat, egyensúlyoznia. (Cserébe persze nem lehet kihozni a sodrából és nem felejti el a rendelést.)
A Cofidis felmérésének másik megállapítása, hogy az emberek szerint mesterembereket is egyre nehezebb találni. Mi a válasza erre a robotikának? Nos, az, hogy egyelőre nincs válasza. A vízvezetékszerelés vagy például egy konyhai szerelés, vagy akár a villanyos munkák specialitása akkor mutatkozik meg igazán, amikor robotizálni akarjuk. Egy szaki gyorsan és viszonylag pontosan felméri a helyzetet, tapasztalatból tudja, mit kell tennie, és gyorsan – vagy legalábbis gyorsnak tűnve – megoldja a problémát. Ez a folyamatsor, ami a terepszemlétől a javításig tart, a robotok számára egyelőre utópia. Akkor meg lehet nyugodni? Nincsenek is veszélyben a munkahelyek, mert az ember ügyesebb és okosabb? Sajnos nem egészen.
Egyrészt a robotok iránti érdeklődés töretlen: csak a japán Softbank havonta ezer darabot ad el pepper nevű, rendkívül népszerű robotjából.
A legnagyobb bajban épp azok vannak, akiknek viszonylag könnyen automatizálható a munkája. Ékes példája ennek a gyári termelés. Manapság már senki nem lepődik meg azon, ha egy összeszerelő üzemben nem izzadt ruhájú munkások, hanem csillogó fémkarok hajlonganak. A kézzel készült személyautó már csak a leggazdagabbak felesleges luxusa, de még mondjuk egy kis, édességeket gyártó családi vállalkozás minigyárában sincs szükség komolyabb emberi erőre.
Külön érdemes megemlíteni azokat a szellemi munkákat, amelyeket eddig emberek végeztek, és nem erő, begyakorolt mozdulat, hanem ész kellett az elvégzésükhöz.
Az ügyvédek munkáját például a ROSS Intelligence mesterséges intelligenciája segíti – az algoritmus érti az (angol) jogi nyelvet, iratot tud megfogalmazni, precedenst keres és talál sokkal gyorsabban, mint egy ügyvédbojtár. Van zeneszerző mesterséges intelligencia, nem emberi műalkotás – a Christie világhírű aukciós háznál a cég több mint 200 éves történetében most először kerül kalapács alá mesterséges intelligencia által készített kép. De írni, kreatívkodni csak az emberek képesek, szólhat az ellenérv. Hát, nem éppen: már van gépi forgatókönyv, abból készített film is. Hol van ennek az útnak a vége? Egyelőre nem látható, ahogy az sem, hogy mi lesz akkor, ha egy nem emberi zeneszámot, albumot jobban fognak szeretni, mint például egy hús-vér fiúbandát. (Japánban még virtuális koncertek is vannak, ahol az énekesnő csak egy hologram, és program énekli a sorokat.)
A futurisztikusnak tűnő hírek mellett van egy terület, amit komolyan fenyeget az automatizálás: ez pedig a Cofidis jelentésében is említett ügyfélkapcsolatos, ügyintéző (például call centeres) munkakör. A chatbotok, a Facebook Messengerben egyre jobban terjedő programok is ezt vetítik elő. Az ügyfelek kiszámíthatóak, és egy idő után minden kérdés elhangzik. Ezeket összegyűjtve máris megalkotható egy program, amely egyszerre bármennyi ügyféllel tud foglalkozni, pontos válaszokat adni, miközben nem veszít lelkesedéséből, nem fárad, nem stresszel. Csak teszi a dolgát, mint egy robot. Ha a hangfelismerés és beszédszoftver továbbra is fejlődik, akkor “előállítható” a tökéletes ügyintéző.
Egy 2013-as tanulmány szerint, amit az Oxfordi Egyetem állított össze, az USA állásainak 47%-át fenyegeti az automatizálás. Ez a jövő, még akkor is, ha a mesteremberek és szakik még jó ideig az életünk részéhez tartoznak is. De hosszú távon ők sincsenek biztonságban.
