Édesanyámmal egyszerre kaptuk meg az első bankkártyánkat. Ő akkor már évtizedek óta alkalmazottként dolgozott, én akkor kezdtem az egyetemet – és akkortájt kezdtek terjedni a bankkártyák Magyarországon. Engem az első pillanattól érdekelt a lehetőség, és ha csak lehetett, használtam, anyámat rettegéssel töltötte el, hogy borítékba csomagolt bankók helyett egy műanyag lappal szúrták ki a szemét. Aztán persze mindketten beletanultunk, jobbára egymásnak adtuk azokat a tippeket, amelyeket a mostani fiatal generáció már a babakocsiból is látott, és pont annyira természetesnek tekinti ezeket a lehetőségeket, mint azt, hogy piacgazdaságban él, annak minden nyűgjével és lehetőségével.
Miből áll az edukáció?
Ennek ellenére olyan érzésünk lehet, hogy ma a pénzügyi edukáció – legyen szó formális, iskolai keretek között történő oktatásról vagy a családi tudás átadásáról – még mindig nem feltétlenül nyújt elegendő tudást. Nem is csoda: a technológia fejlődésével gyakorlatilag évről évre kínálkoznak új lehetőségek a fintech szolgáltatásoktól az újabb és újabb befektetési formákig, a bizonytalan gazdasági környezetben pedig folyamatosan változik az egyes pénzügyi lehetőségeket övező kockázatok mértéke.
Van természetesen az a tudásanyag, amely örök, és amelyet a szülők is igyekeznek átadni a következő generációk számára, hogy amikor a gyerek a saját lábára áll, családot alapít, pénzügyi önállósága mellé már felelős gazdálkodás is tartozzon. De mit is adnak át a szülők Magyarországon? A Cofidis Hitel Monitor kutatás 2024 tavaszán generációkra bontva vizsgálta a magyarok pénzügyi helyzetét, lehetőségeit és azt, milyen pénzügyi jó tanácsokkal, tapasztalatokkal bocsátották, bocsátják vagy bocsátanák útra gyerekeiket. Legyen szó bármelyik generációról, a legfontosabb üzenet az: „addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér”, a megkérdezettek 51 százaléka ezt megtanulta a szüleitől. Ez a legfontosabb üzenet akkor is, ha a kérdés az, mi mit szeretnénk továbbadni a gyerekeink számára – igaz, itt már csak a megkérdezettek egyharmada válaszolt úgy, hogy ez része az íratlan szabálykönyvnek. Ez persze elmondható minden más jó tanácsról is, ennél érdekesebb azonban, hogy ezeknek a tanácsoknak a ranglistája alig változik generációról generációra. Az elérhető pénzügyi lehetőségekkel való felelős bánás után az következik, hogy a „pénzért keményen meg kell dolgozni”, majd az, hogy mindig legyen vésztartalék, illetve egy újabb közmondás: „sok kicsi sokra megy”.
Elővigyázatosság mindenek felett
Mit is üzen ez a négy tanács? Nekem leginkább azt: a magyarok tartanak attól, hogy bárki másra hagyatkozzanak, akár a pénzügyeikben. Ha egyszer (kemény munkával) megszerezték a pénzt, azt nem akarják kiadni a kezükből, kerül, amibe kerül. Ha erre gondolok, megértem édesanyám rémületét, amikor pénz helyett egy plasztiklapot kapott, megértem a nagyszüleimet is, akik biztosítás helyett inkább otthon gyűjtögették a pénzt arra az esetre, ha bármi rossz történne.
A felelősségteljes pénzkezelés természetesen jó dolog, az már egy másik kérdés, mi indokolja a magyarok óvatosságát a hitelfelvételtől vagy a befektetésektől. Talán az, hogy tartanak attól, kifogynak a tartalékaikból? Talán az, hogy annyi tartalékot igazából sosem tudnak felhalmozni, hogy nyugodtan dőljenek hátra? Ezek fontos kérdések, a generációkon átívelő pénzügyi edukáció szempontjából nekem azonban egészen más szúrt szemet: hogy a jó tanácsok között mennyire háttérbe szorul, hogy készítsünk mindig költségvetést, azt meg a szülők közül még kevesebben tartják fontosnak, hogy a felelős hitelfelvételről vagy a felelős befektetési magatartásról okítsák gyerekeiket. Márpedig, ahogy változik a világ, úgy egyre szervesebb részei ezek saját pénzügyeinknek, nagyon fontos lenne, ha már fiatal kortól épp annyi tudást szerezhetnénk az ezek által kínált lehetőségekről és az ezek rejtette veszélyekről. És nem csak azért, hogy – mint azt láthattuk nem is olyan régen – a lakáshitel ne váljon sokak számára rémálommá, vagy hogy amikor felhívnak egy „csodálatos” pénzügyi lehetőséggel, ne csak a szülőktől szerzett óvatosság, hanem a tudásunk mondassa azt velünk, jobb lesz letenni a telefont.
Az azonban, hogy a hitelekkel és befektetésekkel kapcsolatban csak az óvatosság vagy rosszabb esetben a tudatlanság dominál, még egy súlyos problémát rejt a jelen és a jövő generációja számára is. Kevésbé merünk aktívan vállalkozni, megvalósítani olyan terveket, üzleti lehetőségeket, amelyekkel akár sokkal többet is nyernénk, mint egy bankbetét kamata vagy egy részvény hozama: a pénz megszerzése talán kicsit tényleg boldogítana minket.
