Az elmúlt kétszáz évben megdupláztuk, sőt, lassan megtriplázzuk biológiailag eredetileg kódolt élettartamunkat, az 1880-as évek életminőségnövelő technológiáinak (és a fogyasztói társadalom kialakulásának) köszönhetően 250-szeresére nőtt a gazdaságunk. Hosszabban élünk, egészségesebben, tisztábban; a Földön a mélyszegénységet sikerült leszorítani 84%-ról 14%-ra száz év alatt (1880–2018 között). Annak eredményeképpen, hogy egyre kevesebb ember tudja megtermelni az élelmiszert egyre több embernek, a történelme során javarészt vidéki Föld elvárosiasodott, ma már az emberiség fele városokban lakik, 2050-re várhatóan a kétharmada fog.
A digitális kultúra elterjedése a leggyorsabb technológiai terjedés az emberiség történetében, az általa elhozott finom újraprogramozások rendkívül mélyek, gyakorlatilag alapjaiban változtatják meg kultúránkat (sőt, lassan biológiai lényünket is). Az, hogy ezek az eszközök ilyen gyorsan, nemtől, kortól, vallástól, földrajzi helyzettől függetlenül mindenkinek kellettek, nem véletlen. A digitális kultúra ősi vágyainkat valósította meg, segítségével technológiai úton, és – nem szellemi tökéletesedéssel, hosszú évek tanulásával, de – elértük azt, hogy mindent tudhatunk, a világ összes nyelvén beszélhetünk, nem tévedünk el, tudunk olyanokkal élő kapcsolatot tartani, akik nincsenek is a közelünkben.
Napjainkban a koronavírus krízise határozza meg a közbeszédet, társadalmi alrendszereinket. Látnunk kell, hogy a jövőben többször is lesznek hasonló járványok, egy nagyon összekapcsolt, összezsugorodott bolygónk (egy nap alatt körbe tudjuk utazni), ilyen lélekszám mellett ezek elterjedése megakadályozhatatlan. Az emberiség azonban kifejlesztette a digitális kultúrát, a szenzorokat, az e-egészségügyet, a távmunkát, távoktatást, a hatékony digitális együttműködéseket. A digitális kultúra fő funkciója az emberiség történetében az, hogy növelje védettségünket, rugalmasságunkat, megnövelje eszköztárunkat arra, hogy katasztrófák, járványok, rendkívüli események idején is közel hasonló életminőségben éljünk, mint azelőtt. Dolgozhatunk, szórakozhatunk, kapcsolatot tarthatunk, működtethetjük gazdaságunkat, a világ beköltözött a lakásunkba, hogy akkor és azt használhassuk, amire szükségünk van. Az egész emberiség tanulja ezt a működésmódot, a koronavírus nagyon gyors fejlődésre késztetett minket ezen a téren.
A fentieket azért fontos tudatosítanunk magunkban, hogy érzékeljük, a változások, amiket átélünk, nem ideiglenesek, nem néhány hónapig, vagy évig tartó eltérő állapot, hanem erre felé halad a világ. Természetesen nem ilyen gyorsan, félelemmel telve, felkészületlenül, de az, hogy egyre többet, egyre hatékonyabban működünk együtt online, jobban vigyázunk az egészségünkre, együttműködünk, hogy tovább élhessünk, ezek visszafordíthatatlan trendek. A Cofidis felmérése nagyon szépen kirajzolja azt, hogy ezt a trendet az emberek érzékelik, és élnek vele.
Mit tanultunk a koronavírusból? Hogy online is nagyon sok mindent el tudunk intézni, és hogy nagyobb rugalmasságra, biztonságra, felkészültségre van szükségünk. Az eredményekből látszik, hogy például a hitelfelvételnél, ami az egyik legizgalmasabb és legfontosabb lépés egy magánember életében, hiszen egyéni lehetőségeinek felmérésével, és életváltoztató pénzmozgással jár, ott is egyre elfogadóbbak az emberek azzal kapcsolatosan, hogy adatokat osszanak meg magukról, illetve egyre kisebbnek érzik az adatlopás veszélyét. Nem elvárás a teljesen online folyamat, de a kényelem és a gyorsaság növekedése, egyes szakaszok online térbe való kerülése igen – nem meglepő ez, hiszen az élet más területein is egyre inkább ezt várjuk el. Negyed év alatt a magyar lakosság körében nőtt a nyitottság a technológiai újdonságokra, az online ügyintézésre, és az inkább átlag feletti jövedelműek körében a hitelfelvétel online folyamatának fejlődésére. A teljes lakosság 60%-a kényelmesnek élte meg a digitális változásokat az életére nézve, szinte ugyanennyien rájöttek, hogy ezek a technológiák nem is annyira bonyolultak, mint előre gondolták, a lakosság kicsivel több mint fele elégedett azzal, hogy digitálisan előre lépett. A felnőtt lakosság 79%-a érzi, hogy a járvány elmúltával új korszak, új történet kezdődik.
A nagy különbség a lassú társadalmi változás és a hirtelen egészségügyi helyzet okozta változások között az ijedtség. Jól kirajzolódik, hogy az emberek anyagi biztonságra vágynak, ezt egyelőre megtakarítással, és a pénzügyi befektetések visszafogásával reagálták le, de ahogy megértjük, hogy maga a változás jó irányú, valószínűleg új, még nagyobb lendületet kap majd. Az adatokból látszik az is, hogy a lakosság érzékeli, hogy a világ már nem lesz ugyanolyan. Valóban nem lesz, a koronavírus legfőbb tanulsága azonban az, hogy hála a digitális kultúrának tudunk rugalmasak lenni, ügyintézéseinket meg tudjuk oldani másképpen is, tanulási folyamatok segítségével a digitális transzformáció sikeressége növelhető. Biztonságosabb, védettebb, felkészültebb időszak vár ránk, ahol az óvatosság és a pénzügyi felkészülés a tudatos életstratégiák fontos ismérve lesz.
